Magyar Nemzeti Bank - Pénziránytű

Külső virtuális séta

Az épület kívülről A mai Szabadság tér helyén majd egy évszázadon át a XVIII. század végén épült Újépület állt. Ez a hatalmas és csúnya kaszárnya nem sok jóval kényeztette a város és az ország lakóit - mások mellett itt végezték ki 1849-ben gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt - pozitívumként talán csak azt említhetjük, hogy ebben az épületben látta meg a napvilágot híres építészünk, Hild József. A laktanya 1897-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa birtokába került, s a testület késedelem nélkül meg is hirdette elbontásra, amely az előírt határidőre - 1898 augusztusára - meg is valósult. Az immár üres telket 1905 augusztusáig be kellett építeni az új tulajdonosoknak, ezt adókedvezményekkel is ösztönözték. A tér délkeleti sarkát az Osztrák-Magyar Bank vásárolta meg, itt szándékozott felépíteni budapesti főintézetét. A bank 1900 nyarán hirdette meg budapesti főintézetének tervpályázatát, a dualizmus szabályai szerint nyolc magyar és ugyanennyi osztrák építészt hívva meg. A pályázók között a kor legnevesebbnek számító művészeit találjuk, így osztrák részről Otto Wagnert, Fellnert és Hellmert, valamint Karl Königet. Magyar részről többek között meg Alpár Ignác, Lechner Ödön, Hubert József szerepelt. Az ugyancsak dualista alapon szerveződő zsűri az első díjat Alpár Ignácnak, a másodikat a Fellner és Hellmer párosnak, a harmadikat Kőrössy Albertnek, míg a negyediket Karl Könignek ítélte. Alpár elsőségét a magyar sajtó hazafias hevülettel az osztrákok fölött aratott fényes diadalként értékelte: "Minden magyar tervező munkája eredeti és figyelemre méltó, s messzi felülmúlja az osztrák pályázókét?" " A bécsiek dolgai között legjobb akarattal sem leltünk egyetlen egy olyan munkát, amely a mi ízlésünknek és esztétikai fogalmainknak megfelelne és általában egyéb volna a régi és avult minták közönyös utánzásánál?" Ha ma már kicsit mosolygunk is elődeink vehemenciáján, azt el kell ismernünk, hogy ez a siker jelezte a magyar építészet rangját és színvonalát. Alpár Ignác olyan épületet tervezett, amely kifejezte a monarchia központi bankja által képviselt stabilitást és erőt, s egyúttal a legmesszebbmenőkig kielégítette a jegybanki munka sajátos igényeit. A bankszékház két főhomlokzata - a Bank utca, illetve a Szabadság tér felől - aszimmetrikus. A Szabadság térre néző díszesebb, gazdagabb, s harmonizál a tér túloldalán - szintén Alpár tervei alapján - készült Tőzsdepalotával. A homlokzat egyik érdekessége, hogy a két emeletet átfogó oszlopsor frízébe helyezett ablakok díszítő motívumként hatnak. Az épületet az első emelet magasságában, a Kiss Ernő utca és a Szabadság tér sarkától kezdve Sennyei Károly szobrászművész domborművei díszítik, amelyek a kereskedelem, a gazdasági élet jeleneteit ábrázolják. Így láthatjuk az ércolvasztást és a nemesfémrudak öntését, a pénzverést, a papírpénzek metszését és sajtolását, a papírpénzek rajzolását és jelzését, a művészeteket, a tudományt és az ötvösművészetet, az állattenyésztést és a földművelést, az ipart, föníciai kereskedelemet, a középkori bankot és ércbányászatot. Az első emeleti ablakok felső zárókövei a bankügyletek nemzetköziségére utalva különböző nemzetekre jellemző népvisletet formáznak. A homlokzat kőanyaga Erdélyből származik, amelyet elkészültét követően magnéziumfluáttal mosták le, ezáltal növekedett fagyállósága és így nyerte el meleg, sárgásbarna színét. A főkapu fölötti erkély két nőalakja Tóth István, a Bank és a Hold utca sarkán lévő párkány feletti mellvéden elhelyezkedő - egyben az MNB mai emblémájában látható - nőalakos szoborcsoport Róna József, a Szabadság téri mellvéden álló két férfiszobor Markup Béla alkotása. A Hold utcai és a Kiss Ernő utcai oldalon a homlokzat díszítése lényegesen szerényebb.